--- author: email: mail@petermolnar.net image: https://petermolnar.net/favicon.jpg name: Peter Molnar url: https://petermolnar.net copies: - http://web.archive.org/web/20160301203537/https://petermolnar.eu/almok/ lang: hu published: '2006-01-23T00:48:33+00:00' tags: - gondolatok title: Álmok --- Mostanában egyre zavaróbb álmaim vannak. Nem mintha az ember nem álmodna frucsa dolgokat, de nálam igencsak ritka már az is, ha álmodom. Még ritkább, amikor nem egy teljes kalandregényt kapok kézhez (de tényleg, volt olyan, hogy valami őserdei, Elveszett Világhoz hasonló dinoszauruszokkal benépesített vidék történeteit álmodtam meg) , hanem valami olyat, ami megzavar, mert valós személyekkel, valós helyeken és elképzelhető szituációban találom magam. Eddigi életem során ébredtem már sírva, ijedten, zavartan - de most először ébredtem fel félelemben. Röviden összefoglalom a történetet: adott egy hölgy, akibe réges régen fülig szerelmes voltam, a hely, ami egy be nem azonosítható iskolaépület, de teljesen valóságos, és a szituáció, amikor először ölelem át igazából, mint a páromat. A félelem akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy álmodom - és magamban megkértem valakit, hogy még ne ébredjek fel! Az igazán megrázó pedig az volt, hogy nem is ébredtem fel rögtön. Felmentünk egy nem létező barátommal egy emelettel feljebb, valami francia kurzust felvenni (én meg a francia), de kiderült, hogy csak azért kellene felvennem, mert a barátom szeretné, és csak velem lenne meg a minimális létszám. Aztán gyártottam valami kifogást a tanárnak, kihuzattam a tárgyat, elindultam vissza - és csak ekkor kezdtem felébredni. Bár ez volt a legzavaróbb álmom, mostanában sokkal több ehhez hasonló van. Régebben, amikor rájöttem, hogy álomban járok, elvesztettem az érdeklődésemet, mert átment irányított álomba - azaz álmodozásba. De most nem; most nem vagyok benne biztos, hogy felébredek, amikor kell. Mindezt azért mondom, mert megkérdeztem néhány embert, hogy álmodtak-e igazán szokatlant a közelmúltban - és meglepően sokan mondták, hogy igen. Van-e valami a levegőben, Noir szórakozik-e, vagy valamilyen természetfeletti küldi ránk ezt, nem tudom, de az biztos, hogy nem vagyok vele egyedül. Jó lenne tudni, hol húzódik a határ álom és ébrenlét között, még mielőtt megütjük a bokánkat - de félek, hogy olyat találnánk, amire még nem vagyunk kész.