---
author:
    email: mail@petermolnar.net
    image: https://petermolnar.net/favicon.jpg
    name: Peter Molnar
    url: https://petermolnar.net
copies:
- http://web.archive.org/web/20140720142127/https://petermolnar.eu/blog/az-ajandekrol/
lang: hu
published: '2004-12-26T10:55:51+00:00'
tags:
- gondolatok
title: az ajándékról

---

Valamikor nagyon régen, még tacskó koromban, egyszer meglepett egy
fontos ember egy apró csokimikulással - a baj az volt, hogy én nem
gondoltam még akkoriban, hogy adjak neki és emiatt rendkívül
kellemetlenül éreztem magam. Mi több, magát a helyzetet is furcsán
kezeltem, pedig csak kedveskedni akart nekem - és ezért éreztem magam
rosszul, hogy én miért nem viszonoztam.

Most, évekkel később én hoztam hasonló helyzetbe valakit - de amikor
láttam, hogy zavara kezd jönni, akkor csak annyit mondtam, hogy kérek
egy puszit és egy mosoly viszonzásul, nekem annyi elég.

Hiszen miért is lenne szükség többre?

Az "ajándék" szó jelentése tudtommal valami olyan, hogy nem várunk érte
viszonzást. De ha jobban megnézzük, az ajándéknak két formája van.

Az első, hogy úgy adunk ajándékot, hogy az a valaki úgymond kiérdemelte,
vagy tudjuk, hogy a jövőben kiérdemli.

A másik, amikor igenis viszonzást várunk el az adott dologért, legyen
például, hogy továbbra is annál a cégnél vásárol a megrendelő, vagy
bármi.

A lényeg, hogy valahogy kimarad az a fajta, amikor nem várunk
viszonzást. Pedig az a valódi ajándék - úgy adni magadból egy részt,
hogy nem vársz érte semmit.

Vajon lehetséges egyáltalán? Vagy ez is csak a nem létező fogalmak
egyike, amiket sosem lehet valóra váltani?

Bármennyire is szeretném állítani, hogy én, aki emellett szónokolok,
képes vagyok úgy adni, hogy nem várok viszonzást, de nem így van. Várok
viszonzást, de nem tárgybelit. Elvárom, hogy továbbra is a barátom
legyen, és hogy maradjon a viszonyunk, amilyen addig is volt.

Szeretnék elvárások nélkül adni, de talán tényleg lehetetlen. Vagy csak
nagyon kevesen képesek rá.