---
author:
    email: mail@petermolnar.net
    image: https://petermolnar.net/favicon.jpg
    name: Peter Molnar
    url: https://petermolnar.net
copies:
- http://web.archive.org/web/20140720130039/https://petermolnar.eu/blog/es-egyszer-csak-varatlanul-egy-emlekkep/
lang: hu
published: '2004-05-17T10:13:04+00:00'
tags:
- gondolatok
title: és egyszer csak váratlanul egy emlékkép...

---

Ezt annyira tudom utálni...pl. a fürdőkádban végiggondol valamit az ez
ember, le akarja írni, de ez természetesen - lévén éppen a fürdőkádban,
fürdés közben található meg - nehézségekbe ütközik, név szerint: vizes
papírra nem lehet írni. Node mire kedves emberünk kikászálódik a
kifejezettem marasztaló kádból, már rég elfelejtette, amit le akart
írni. Én is így jártam. Ezért most két egészen más témát hozok fel. Az
egyik egy meglepő felfedezés volt, hogy néhány, szinte teljesen
lényegtelen emlékkép egészen mélyen beleivódik az emberbe. Ezek persze
nem feltétlenül képek, ugyanúgy lehetnek érzések, illatok (azok
kiváltképp), színek...a furcsa, hogy ilyen erősen megmaradnak, pedig
annyira nem is fontosak. No persze általában szép emlékhez
kapcsolódnak...vagy olyanhoz, amit befejezetlennek tekintesz. Ugye
másnak is szokott olyan érzése lenni, hogy "nem lehet itt a vége!" ?
Bocsánat, rossz volt a kérdés. Nem arra vonatkozik, amikor szakít egy
pár, vagy reménytelen szerelemről van szó, hanem pl. Te harmadikkos vagy
az illető pedig éppen elballag. Annak idején nekem több embernél is
megvolt ez az érzésem, és azóta nem tudom kiverni a fejemből őket. A
másik téma egyfajta megérzés - kicsit kapcsolódva az előzőhöz. Volt már
olyan, amikor teljesen váratlanul beugrott egy arc, egy mosoly, egy
mozdulat valakiről, akivel régen nem találkoztál? És gondolkoztál már el
rajta, miért pont akkor, ott és abban a helyzetben ugrott be? Persze a
legegyszerűbb lenne felhívni az illetőt, megkérdezni, hogy nem-e történt
vele valami, de sajnos vannak helyzetek, amikor ezt nem lehet megtenni,
pedig a szívünk ezt diktálja. És a illatok még mindig megmaradnak, ha
két éve nem éreztem, akkor is.