---
author:
    email: mail@petermolnar.net
    image: https://petermolnar.net/favicon.jpg
    name: Peter Molnar
    url: https://petermolnar.net
copies:
- http://web.archive.org/web/20140720144259/https://petermolnar.eu/blog/kod/
lang: hu
published: '2003-11-19T09:42:15+00:00'
tags:
- gondolatok
title: köd

---

"Érezted már álom és ébrenlét határán, hogy hirtelen más, igazibb
nézőpontból látod a világot? Hogy a dolgok megmutatják igazi valójukat,
lehullanak az álarcok, és a hétköznapi környezet valami furcsa, idegen,
misztikus jelenség színterévé válik? Én ezt érzem mindig, mikor leszáll
a köd. Sokan utálják a nedves, szürke időt, én viszont legszívesebben
azonnal sétálni indulnék, mikor reggel azt látom az ablakon kinézve,
hogy nem látok semmit. Ha ilyenkor nekivágsz az ismerős utcáknak, úgy
láthatod a környezeted, ahogy soha máskor. Szép időben mindent már
messziről felismersz. Az alakjáról látod, hogy igen, ez az, ami, és
többet nem is veszel róla tudomást. A kavargó semmi sejtelmesen
eltünteti a körvonalakat, kiemeli a dolgokat megszokott környezetükből
egyforma szürke hátteret adva mindennek. Amíg oda nem érsz valaki vagy
valami mellé, legjobb esetben is csak sötét körvonalakat látsz, és
amikor elég közel érsz, akkor sem látod az egészet. Ha az "orrodig sem
látsz" a ködben mindennek az igazi arcát fedezed fel. Azon kis részletek
alapján kell tájékozódnod, amiket máskor figyelemre sem méltatsz. A fény
például sokkal valóságosabb a ködben: minden fénnyalábnak súlya van,
önállő valóságként létezővé válik. Másrész megszûnnek a szó szerint vett
fényforrások: a fény valahogy mindenhonnan jön. Mintha a lámpaoszlopból
is szivárgona. Amit nem látsz, ahelyett odaképzelsz valamit. Ezért érzem
magam teljesen szabadnak."

Ez a cikk egy része a ma megjelent Tétékás Nyúz egyik cikkjének. A
szerző Balu, s bár a cikk végét nem írtam ide, nagyon megfogott az
írása. Ilyesfajta érzések jelennek meg bennem is a köddel kapcsolatban,
de én ennél a ködös éjjeleket még jobban szeretem. Életre kelhetne
bármelyik viktoriánus kori regény, mesés vagy rémséges teremtményekkel,
soha nem látott csodákkal...megnyílik az út a képzeletnek, hogy
repülhessen, kizárva a világ monoton zajait, egybemosva a fényeket,
kitörölve az embereket...